125 ÉVE SZÜLETETT REVICKY IMRE, A VILÁG IGAZA

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest
Share on pocket
Pocket
Share on whatsapp
WhatsApp

Életek tízezreit mentette meg 1943–1944-ben Erdélyben Reviczky Imre, az első magyar, aki meg- kapta a Világ Igaza kitüntetést. Több országban tisztelik hősként a mai napig. Emléktáblája előtt születésének 125. évfordulóján, november 4-én Dr. Gór Csaba, a Fidesz II. kerületi frakcióvezetője, illetve Némethy Béla önkormányzati képviselő hajtott fejet a Mandula utcában. Reviczky Imréről, hőstetteiről, életéről unokájával, Reviczky Katalinnal beszélgettünk.

– 125 éve született nagyapja, Reviczky Imre, az első magyar, aki 1965-ben megkapta az izraeli Jad Vasem – Világ Igaza kitüntetését. Magyar katona- tisztként zsidó életek ezreit mentette meg 1943– 1944-ben Erdélyben, akkori szolgálati helyén. Mit mond a ma emberének a nagyapja hőstette?

– Olyan értékekről mesélnek a tettei, mint a hősiesség, a hazaszeretet, a lojalitás, a humanitás. Arra emlékeztetnek a tettei, hogy az egyik legborzalmasabb emberi találmány a háború. Ő ember volt az embertelenségben, egy valódi hős.

– Reviczky Imre a királyhelmeci járás kiegészí-
tő parancsnokaként már 1941-ben szembeszállt a zsidókra vonatkozó deportálási utasításokkal. Megállította az Ukrajnába induló, deportáltakkal teli vonatszerelvényeket, a vagonokból kiszabadított embereket pedig hamis születési igazolványokkal látta el, és hazaküldte őket. Mi vezette arra, hogy a saját és családja életét is kockára téve mentsen másokat?
Az emberszeretete. Mélyen vallásos ember volt, a hitével nem egyezett össze az, hogy tétlenül nézze, amint mások embereket pusztítanak el. Sokan aggatták rá a zsidómentő jelzőt, pedig ő egész egyszerűen a szenvedő embert látta mindenkiben, akinek próbált segíteni. Ezért a segítsé- gért sosem számított köszönetre. Úgy fogta fel: ő „csak” tette a dolgát.
– Hogyan tudta ezeket az embereket a tomboló világháború közepette megmenekíteni? 1942-ben vezényelték keletre, a 2. magyar hadse- reg alezredeseként. Ekkor már fia, a Bólyai Műszaki Akadémián végzett Reviczky Ádám – az én apám – is aktív tiszt volt, 1943-ban az orosz fronton tette a kötelességét. A vezérkar egy része szemében gyanússá vált nagyapám, így 1943-ban Nagy- bányára helyezték, ahol átvette a X. Közérdekű Munkaszolgálatos Zászlóalj parancsnokságát Hatásköre itt egész Észak-Erdélyre kiterjedt. Ez eleinte huszonnyolcezer, később majd negyvenezer besorozott munkaszolgálatos és csaknem gyerek- korú levente életét, sorsát meghatározó pozíció volt. Szolgálati helyére érkezve, zászlóalj parancsnoki hatalmával élve véget vetett a kegyetlenkedéseknek. Amikor felállították a gettókat, és megkezdődött a zsidók elhurcolása, saját felelősségre több ezer behívót küldött ki számára ismeretleneknek, hogy megmentse őket a deportálástól.

– Nagyjából hány embert mentett meg?
– Több tízezer ember köszönheti neki az életét. 1944 márciusában, amint a németek megszállták Magyarországot, a nyilasok gettókba zárták a zsidókat, megkezdődtek a deportálások. Nagyapám még ilyen körülmények között is mindent megtett, hogy minél több embert menthessen meg: az ún. SAS behívókat – melyek a munkaszolgálatra szóltak – a kijelölt gettókba is kézbesíttette, legalább háromezer embert mentve meg így a haláltáborba való elhurcolástól. Feloszlatta a már útra kész büntetőszázadokat, amelyeket Ukrajnába, a biztos halálba indítottak volna. Megtiltotta a behívott munkaszolgálatosok bántalmazását is, ellenőrizte, hogy megfelelően lássák el őket élelmiszerrel, orvosi kezeléssel. Elenállóként szembement a hivatalos parancsokkal.
– Mi történt vele a világháborút követően?
– 1949-ben nyugdíjazták, majd két évre rá a nyugdíjat is elvették tőle. Fizikai munkásként kereste a kenyerét, élete utolsó éveiben szenet lapátolt egy Vörösmarty utcai telepen. Kislányként lát- tam a szenespincéből hazajárni, fekete kezekkel, kopott kabátban. Soha egy rossz szót nem mon- dott. Mindig más elesettekkel foglalkozott. 12-szer kérvényezte, hogy adják vissza a nyugdíját, 12 elutasítást kapott. Nagyon fáj, hogy azokat a gazembereket soha senki nem vonta felelősségre tetteikért. A hivatalos rehabilitálására már csak halála előtt röviddel, 1956-ban került sor.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest
Share on pocket
Pocket
Share on whatsapp
WhatsApp

    Iratkozzon fel hírlevelünkre!

    Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy a ne maradjon le a legfrissebb tartalmakról!

    BUDÁÉRT
    Vállalkozók a Polgári Értékekért Egyesület
    Székhely: 1021 Budapest, Völgy utca 5/a 2. emelet
    Email: info@budaert.hu